Olyan csodás estém volt május 14-én, hogy nem hinnétek!
After climbing up to the St. Stephen Basilica tower and embracing the whole city with wide horizons (photos coming soon), I popped in for a second to an Indian restaurant where one of my photographer friends David celebrated his big day and did a birthday song for him.
Miután felmásztam a Bazilika tornyába, és átöleltem a várost aszéles horizonttal (fotók hamarosan), egy pillanatra beugrottam egy indiai étterembe, ahol az egyik fotósbarátom David ünnepelte a nagy napját, és elénekeltem neki egy születésnapi dalt.
Then headed to the Buda Castle where I planned to do a Nostalgia Concert. I was almost running in Kertész street where I heard a voice. Not in my head :-) but coming from somewhere in the street, a very powerful male singing voice.
Aztán elindultam a Budai Várba, ahol egy Nosztalgiakoncertet terveztem. Majdnem futottam a Kertész utcában, ahol meghallottam egy hangot. Nem a fejemben :-) hanem valahonnan az utcáról, egy igen erőteljes férfihangot énekelni.
A young Gypsy man was playing his guitar and singing, a few other men and boys clapping, snapping, dancing, women and girls watching. They had apparently a great time, they just thought to come down from the house and enjoy themselves.
Egy cigány fiatalember gitározott és énekelt, néhány férfi és fiú tapsolt, csettintgetett, táncolt, a lányok-asszonyok pedig figyelték őket. Szemmel láthatóan jólérezték magukat; csak úgy lejöttek a házból az utcára, hogy mulassanak egy kicsit.
Watch this short video
Nézd meg ezt a rövid videót
They invited me so nicely to join them for a song that I did... So there I was, in downtown Budapest, singing and dancing with a bunch of Roma guys...
Olyan szépen hívtak maguk közé egy nótára, hogy kötélnek álltam... Így aztán Budapest kellős közepéna, az utcán mulatoztam roma csávókkal...
Sorry, this video is only to my Facebook friends, wanna join?
Bocs, de ezt a videót csakis a Facebook-os barátaim láthatják; leszel a barátom?
Then finally up to the Castle. Ooops, I didn't know that they had a band playing at the Fishermens Bastion restaurant, and that meant no concert for me... For the acoustics are such around the Matthias Church that you can hear only one instrument or one singing voice (especially if it is mine, hahaha) all over the place.
Végre felértem a Várba. Hoppá! Nem tudtam, hogy egy zenekar játszik a Halászbástya étteremben, ami azt jelentette, hogy nincs koncert... Mert olyan az akusztika a Mátyás-templom környékén, hogy egyetlen hangszert vagy énekhangot (főleg, ha az az enyém, hahaha!) mindenhol lehet hallani.
So sorry folks who did come buy to have a listen, but I had to find another stage... Next time send me a text message if you are coming, so that I can let you know about any changes.
Így aztán elnézést kérek azoktól, akik eljöttek, hogy meghallgassanak, de másik színpadot kellett keresnem... Legközelebb küldjetek nekem egy sms-t, ha jöttök, hogy szólhassak, ha van valami változás!
Anyway, my mind was set to singing in the fabulous surroundings, so I walked over to the actual Buda Castle, the Palace where I found a nice little corner to sit down and just sing. Not quite as a performance as such - sure, people did hear it and I hope I added something to their experience, some of them came to me and asked what was I singing - I was enjoying the gorgeous view, the fresh air, the wonderful sound and the mood of the whole thing.
Mindenképpen arra készültem, hogy éneklek egyet a gyönyörű környezetben, ezért átsétáltam a voltaképpeni Várhoz, a királyi palotához, ahol találtam egy helyes kis sarkot, leültem és énekeltem. Nem igazán előadásszerűen - persze, az emberek hallották, és remélem, hogy hozzáadtam valamit számukra az élményhez, tényleg oda is jöttek hozzám megkérdezni, hogy miket énekeltem -, élveztem a fenséges kilátást, a friss levegőt, a csodálatos hangzást és az egész hangulatot.
Getting bored with just sitting or standing and because the views were going through dramatic changes in colors and lights, I had to live my other passion too and take photographs. Stood up and was just walking around, clicking my little camera, finding some good angles and just singing and humming, Didn't care who heard it and who didn't, who liked it and who didn't (hopefully they did :-) - I was just singing and humming away, at one of the world's most wonderful places...
Miután meguntam, hogy csak ott ücsörögjek vagy ácsorogjak, és mivel a látvány színei és fényei drámaian változtak, a másik szenvedélyemnek is kellett éljek, és muszáj volt fotóznom. Felálltam, és csak sétálgattam, kattintgattam a kis gépemet, kerestem a jó szögeket, és közben csak énekelgettem és dúdolgattam. Nem érdekelt, hogy ki hallja és ki nem, kinek tetszik, kinek nem (remélem, azért tetszett nekik :-) - egyszerűen csak énekeltem és dúdoltam, a világ egyik leggyönyörűbb helyén...
And if you look at the pictures, you will understand why I am addicted to this stage of mine and am completely in love with Budapest.
És ha megnézed a képeket, meg fogod érteni, hogy miért vagyok rabja ennek a színpadnak, és miért vagyok teljesen szerelmes Budapestbe.
Well, what else this evening might bring? Can it get better? Yes, it could. I rounded off my night with listening to the Cimbalom King, world famous Hungarian Roma musician Kalman Balogh at Gödör. The hottest music there is!!!
Hát, mi mást hozhat még ez az este? Lehet még ennél is jobb? Igen, lehet. Az estém megkoronázásaként a Cimbalomkirályt, a világhírű muzsikust, Balogh Kálmánt hallgattam a Gödörben. A legforróbb zene, ami csak létezik!!!
What more to say? It was such a perfect evening, just by myself, totally free to do whatever I wanted to and these are the kind of moments when I say I wouldn't trade my life for anybody else's.
Mit is mondjak még? Annyira tökéletes este volt, csak saját magam, teljesen szabadon azt csináltam, amit csak akartam, és ezek azok a pillanatok, amelyekért nem cserélném el az életemet semki máséért.
See the full photo album
Nézd meg a teljes fotóalbumot
You might like my songs as well, have a listen
Hátha szeretni fogod a dalaimat is, hallgass bele!
No comments:
Post a Comment